Apostolképzés, IV.
cikk, 2012.03.21. 18:45, szerző: mereszter
Zarándokok fogadása, szállásadás, apostolkodás
A zarándok nyitott szívű, megszólítható, elfogad segítséget másoktól- az apostolképzés 4. alkalma ezzel az állítással kezdődött, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a képzés szervezői Gáll Zsófiát, a "konkurens" zarándok útvonal, a Gyöngyök Útja mögé szerveződött Via Margaritarum Zarándok Egyesület elnökét kérték fel az ágostonos zarándokfogadás és szállásadás témájának kifejtésére. Hála a bizalomnak és a közös munkának sokszínű, hazai és külföldi tapasztalatokkal bőségesen gazdagított előadást hallhattunk.
Előadónk saját élményein keresztül az apostollá válás egy lehetséges útját is bemutatta - az első, ismeretlenbe szóló meghívástól az odaszánt, sokszor apró szépségeken, meglepetéseken csodálkozó, gondviselésre hagyatkozó jelenléten át a hazaérkezésig, az élmények gondos és szíves megosztásáig, előbb a közvetlen baráti társaságban, majd az ebből születő, más meghívásoknak engedve.
Minden európai zarándoklatok őse, az El-Camino volt az ihletet adó első út, az ottani sokszor kopár utak ébresztették a vágyat: milyen jó lenne, ha a zöldellő magyar tájon, szép falvainkon át is vezetne egy zarándokút. Mint később kiderült, ekkor már elkezdődött az Élet Gyöngyei Zarándokút szervezése, csak be kellett itthon kapcsolódni a már meglévő kezdeményezésbe.
Természetesen különböző indíttatások, élmények és küldetések vannak, de a legtöbb zarándok hitétől és vallásától függetlenül e három dolog egyikét vagy mindegyikét várja a zarándoklattól:
- közelebb kerülni önmagához
- Istenhez
- embertársaihoz.
Ezért hagyja el megszokott környezetét, mindössze egy hátizsáknyi nélkülözhetetlen, vagy annak gondolt úti holmihoz ragaszkodva, az otthoniakat imában hordozva. Ezért vállalja a fáradságot, a fájdalmat, a sebeket, az egyszerű körülményeket, az ismeretlenekre hagyatkozást. A hosszú, olykor csigalassúsággal, ám annál nagyobb figyelmességgel és éberséggel megtett kilométerek külső és belső történésekre nyitottabbá teszik a zarándokot, s az út során a megpróbáltatások közepette sokszor lelki gyógyulások következnek be.
A Gyöngyök Útja lelki hátteréül a Martin Lönnebo svéd evangélikus püspök által összeállított elmélkedésfüzért választották, ahol a lelki elmélyülést és a mindennapi szemlélődést egy 18 szemből álló gyöngysor segíti. A füzér legnagyobb, aranyszínű gyöngyszeme az Isten gyöngye. Ez a kezdő és a záró gyöngyszem, Istentől indul a zarándok, s a nagyon kemény ÉN, a közösségbe tartozást és küldetést is jelentő keresztség, a kilátástalan puszta, a gyalogolás ritmusára hangolódó nyugalom, a csönd, a mély szeretet, a féltve őrzött titkok, az éjszaka, a remény- és örömteli feltámadás gyöngyeinek végigelmélkedése után- Istenhez érkezik, megtisztult látásmóddal és megújult életérzéssel.
A csoportos zarándoklatok vezetői természetesen nem kényszerítenek senkit a gyöngyökkel való szemlélődésre, vagy a rózsafüzér imádságra, hiszen különböző vallású, sőt eltérő világnézetű, életstílusú zarándokok is előfordulhatnak egy-egy csoportban, s nem cél sem az ő elriasztásuk, sem az elítélésük.
Ezzel együtt a Gyöngyök Útján a zarándoklatvezetők fontosnak tartják:
- a napi útszakasz elején az Igével, a napi elmélkedni valóval indítást
- útközben egy vagy több csendszakasz betartását
- a közös imádságot
- a napi szentmisét
- az esti megosztó kört.
A zarándoklatvezetők célja elindítani, kísérni a zarándokokat, és segíteni őket abban, hogy megtalálják a boldogságukat. Nagyon szép feladat!
Az előadás második felében a zarándokok fogadásáról, a szállásadás módjáról hallottunk praktikus összefoglalót, majd megnéztünk egy ehhez kapcsolódó képes összeállítást. Kiderült, még az ezeréves hagyománnyal bíró Szent Jakab-úton is hiány van keresztény zarándokszállásokból! Ezen próbál enyhíteni lehetőségeihez képest az az Ágoston-rendi szerzetes közösség, ami kimondottan a zarándokok pasztorálására jött létre Spanyolországban, néhány évvel ezelőtt. Életmódjuk a napi rendszeres imára épül, így esetükben különösen hangsúlyos az imádságos háttér, az elfogadó, barátságos légkör biztosítása, egyszerű jelenlétük is jel, mint ahogy útközben a zarándok is jel a környezete számára. Zarándok és környezete: folyamatosan és kölcsönösen hatnak egymásra!
A szállások általános jellemzői ezek: déli 12-től, regisztráció után lehet a szállást elfoglalni, adott a mosási lehetőség, minimum egy lavór, ágyneműt, esetleg étkezést, gyógyító, segítő szolgálatot biztosítanak, zarándok pecsétet adnak. Keresztény jelleget ad egy szállásnak a berendezés, egy-egy kép, igekártya, a közös imaalkalmak, az esti megosztó kör, a közös éneklés. Apró gesztusok is sokat jelentenek. Ezek a szálláshelyek ingyenesek, megkülönböztetés nélkül, tisztelettel és szeretettel fogadják a zarándokokat, végül pedig áldással bocsátják őket útnak. A keresztény zarándokfogadókat Jézus példája motiválja: ő megmosta a tanítványok lábát, majd később, az utolsó ítéletkor ezt mondja: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok."
Az est zárásaként Bernáth Marica és Molnár András vezetésével külön csoportokban beszéltünk arról, mit értünk mi az apostolkodás alatt, hogyan tehetjük a mindennapok gyakorlatává, hogy hitünkről beszéljünk, hitünk szerint éljünk, s hogyan beszélhetünk a Mária Útról. Egykor Jakabnak és a többi apostolnak az volt a küldetése, hogy Jézusról, a belé vetett hitükről tegyenek tanúságot, s erre a hitre segítsenek másokat is rátalálni.
A Mária Út világi apostolaiként ehhez a szép és lélekemelő feladathoz csatlakozhatunk - legyünk akár zarándokok, akár zarándokfogadók.
Lejegyezte 2012. márciusában: Török Márta