Élmánybeszámoló a Szent Jobb zarándoklatról Budapest Csatka

Élménybeszámoló, visszatérve Csatkáról a Szent Jobb zarándoklatról Kedves zarándoktársaim: Marica, Viki, Orsi, Péter, János és Zsolt

Köszönöm a Jó Istennek és nektek is a zarándoklatot, Így 2-3 nap multával már könnyebb az emlékezés, és könnyebb a lábam is, Valóban nagyon jó volt együtt. Sajnálom, hogy nem folytathattuk, de az Úr mindenkinek kiszabja a gyaloglásból is azt a mennyiséget, amit éppen neki szán, az időből pedig a "minőséget" János szavaival élve, amiben utunk során sok örömöt, kegyelmet és békét is leltünk.

Augusztus 19.-én vasárnap Csömör egyik főutcáján találkoztam a Besnyő felől érkező zarándokokkal, nagy öröm volt átölelni őket és a plébániára kísérni. Sajnos még a Szent Jobb körmenet előtti napon (nem jó cipőt választva, Csömörtől Rákosszentmihályig útmesterként egy „nyargalós szakaszt" vezényeltem le a zarándokoknak, (leírom mi történt, hogy érthetőbb legyen)...nos 17.00-kor még a csömöri plébánián falatoztunk, Fodor Laciék és Márta barátnője és édesanyja jóvoltából, a Csíksomlyó felől érkező zarándok csapattal, élükön Bartók Mártával és az útmester Mihályi Jánossal, és az onnan tartó 1 óra 45 perces távot 59 perc alatt futottunk le, hogy a 18.00-kor kezdődő szentmisét elérjük, (akkor dagadt fel mindkét sarkam)...Molnár András is velünk volt, és kérdezte is, hogy nincs-e valami más alternatíva a misehallgatásra, de mondtam, hogy szállásadóink ott és akkor várnak ránk, misével és meleg vacsorával!) Közöttük voltak a MÚT egyesületének segítői és önkéntesei is: Gubicza Katiék, Osvay Viki, Baranyai Veronika és Geigerék, bocsánat, ha valakit kifelejtettem, Köszönet és hála, hogy vártatok ránk, sütöttetek és segítettetek a vacsora felszolgálásánál, és köszönet Kolozsvári Tiboréknak a vacsora összeállításáért (a képviselő-testület elnökének) és Urbán Gábor atyának a szálláslehetőségért a plébánián.

Augusztus 20.-án hétfőn az aszfaltos út szintén fárasztó volt a zarándokok számára Budapest utcáin..de hiszen ezt mind vállaltuk egy nemes célért, azért, hogy a SZENT JOBB ZARÁNDOKLATBAN végig járjuk 60 nap alatt a Csíksomlyó-Máriazell a MÚT útvonalunkat, stafétákként váltva egymást....Így imával és örömmel haladtunk az új Regnum Marianum felé, és onnan tovább Hajnal György atya áldásával, majd a Bosnyák téri ferences templomban meghallgattuk a templom történetét, és utána bőséges gyümölcssalátával töltekeztünk(köszönet érte!) A Jáki kápolnánál is megpihentünk, azután a városligeti sörsátorban ebédeltünk, (köszönjük a szervezést Andrásnak), majd folytattuk utunkat a Hősök terén áthaladva, végig az Andrássy úton, ahol pár 40 napot megtett Csíksomlyó felé tartó zarándok társunk csatlakozott hozzánk, (Gyulus, Gyuri, Zoli), Olyan jó volt az együttlét öröme, és tudni azt is, hogy ma sokan-sokan imádkoznak értünk, Mártáért, hogy 40 napos úti célját elérje. Énekelve értünk a Szent István Bazilikához. Nagyon szép volt a Bazilika előtti ünnepi szentmise, (a homilia megérne egy külön írást) és a körmeneten is tiszta szívből énekeltünk. Megtörtént a staféta átvétele is Mártától: a keresztet a szalagokkal, a MÚT zászlót és 2 kegyképet+1 Szűzanya szobrocskát tovább vittünk utunkon, Azokban a templomokban ahová betértünk az oltár elé helyeztük áldásra, vagy a szálláshelyünkön méltó helyre állítottuk.

21.-én kedden reggel a remetei templomból indult a kis csapat Nagykovácsi-Budajenő-Zsámbék felé. Élünkön Marica haladt, aki egész úton kiváló zarándok-vezetőnek bizonyult, le a kalappal előtte. Szállásainkat, étkezésünket, békés egységünket nagy részben neki köszönhetjük. Kedves fogadtatásban volt részünk Nagykovácsiban a polgármester-asszonytól, (aki vállalta, hogy nagy hátizsákjainkat az esti szálláshelyre előre küldi, óriási segítség volt ez számunkra, hálásan köszönjük!). Kemenes Gábor atya templomából indultunk áldással tovább. A város határáig jöttek velünk kísérőink is: Annamari, András és még egy páran, nékik hosszasan integettünk. Jött velünk Füzi Gábor is, azt mondta, hogy egy -kicsit- elkísér bennünket, végül is este Zsámbékon szállt autóbuszra és indult haza, ő majd ott lesz a finisben is, reméljük. Zsámbékra a templomba pont a zsolozsmára érkeztünk, együtt mondtuk a premontrei nővérekkel az imát, majd az iskolájukban a vacsora utáni első "napi kiértékelést" is megtartottuk....ki miért indult útra, miért-kiért ajánlja fel a zarándoklatát? Ezután következett a pihentető jó alvás.

22.-én szerdán reggel Zsámbékról a templom elől a premontrei atya áldásával indultunk Szárliget felé. A mai csomagszállítónk Kőváry Gizi volt, és zarándokolt is velünk jó hosszú szakaszon. Mányban a templom előtt vártak ránk a polgármester Úrék, bemutatták a templomot, és utána finom agapéra invitáltak bennünket, hideg szóda és forró kávé kíséretében szeretetteljes beszélgetésben töltöttünk velük majdnem egy órát. Nagyon jó érzés volt azt hallani és tapasztalni, hogy teljes vállszélességgel a MÚT mellé állnak és segítenek bennünket. Ma Fehér Péter is velünk gyalogolt, Ezen a napon voltak jelzetlen nehéz útszakaszaink sűrű aljnövényzetben, derékig érő csalánosban, száraz dagonyákat átugorva, lehajló ágakba akadva, már majdnem feladtuk az "úttörést", mikor egy földes út kereszteződéséhez értünk. Választanunk kellett és lehetett, kerülve feladjuk az eddigi nehéz terepet, ami kijelölt MÚT útként volt a térképünkön, minden jelzés nélkül, vagy folytatjuk az utat. Az út folytatását választottuk bármilyen nehéz is volt, és perceken belül megjött a segítség, megtaláltuk az első jelzést egy bal oldali fán, és a bozótos is kezdett ritkulni. Erre mondtuk, a kitartás meghozta gyümölcsét, nem szabad feladnunk, ha életünk folyamán bármilyen nagy nehézségekbe is ütközünk, Máriával és Jézussal menni fog. Péter Szárligetről ment este haza Tatabányára, előtte viszont a Zuppa tetőn még felfestettek egy MÚT jelzést is az egyik fára. Megérkezésünkkor nyitva találtuk a kis templomocskát,(éppen a takarítást fejezték be). Az esti imáink a kápolnában olyan szívből jövőn fakadtak fel, hogy alig akartuk befejezni. Lassan mégis elköszöntünk a falubeliektől, akikkel a templom előtt beszélgettünk utunkról, és átmentünk a szállásunkra. A szárligeti önkormányzati vendégház nagyon remek volt, kétágyas kis szobácskák, ideális hely. Nagymosást is tartottunk, és vacsora után új útitársunk is érkezett Robi személyében. Az éjszaka nagy vihar és esőzés is volt, de a szomjas földnek alig segített valamicskét, talán csak előlünk tisztította fel a port.

23.-án csütörtökön reggel Oroszlány felé vettük utunkat. Ez a nap bizonyult a legnehezebbnek, mert még el is tévedtünk. Este közösen megállapítottuk, hogy a harmadik napon a legnehezebb! Ettől kezdve viszont szinte összeforrt a csapat, nagyon jó volt együtt - egységben zarándokolni. Zsolt fotóit kellene ide beszúrni, mert ezen a napon nagyon változatos tájakon haladtunk keresztül. Átmentünk, az az felmentünk a Mária szurdokon, előtte volt egy lezárt szakasz, ahol fekete pulik rohantak felénk...ez még a csákányos-pusztai turistaház előtt volt. Szomorúan láttuk, hogy a fákból kivájták a MÚT jelzéseinket. Aztán felértünk egy régi temetőbe az erdő közepén, ide temetkeztek a környékbeliek, sok apró kisgyermek sír is volt. Itt elidőztünk, imádkoztunk, énekeltünk. Majd az erdő szélén egy kis kápolnát találtunk. Most még nyitva is volt, én már 2x jártam erre de még nem tudtam bemenni. A keresztfáról levett fekvő ember-nagyságú Krisztus szobra töltötte be szinte az egész kápolnát, körberakva fenyőtobozokkal. Imádkoztunk körötte. A kápolnából kijőve elvesztettük a MÚT jelzést és több mint 2 kilométert túlfutottunk rajta, majd visszafordultunk, nehezen találtunk rá a Vértessomló felé vezető útra! Elhaladtunk egy sűrű sötét fenyőerdő mellett is, amiben több helyen kivágott hosszú útösvények voltak, lenyűgözően szép volt, ahogyan a fény áthatolt a sűrű ágak között.(Zsolt fotója tökéletesen visszaadja a látványt!). Aztán mégis csak oda értünk Vértessomlóra, és ki is nyitották nekünk a templomot, Batin Péter lelkes MÚT támogatónk is beköszönt hozzánk a templomba, Ő szállította a napokban tovább a nagy hátizsákjainkat, és biztatott, segített mindenhol bennünket egészen a csatkai búcsús mise végéig, (néki is szívből köszönjük emberséges magatartását). Vértessomlón elhaladva a kálvária előtt és át a településen, Majkpuszta felé vettük utunkat, Onnan Oroszlányba érkeztünk, itt köszöntünk el Robitól. A Beatrix fogadóban volt a szállásunk. Nagyon kívántuk már a meleg ételt, úgy hogy húslevest és tojásos-virslis lecsót vacsoráztunk, amit Orsi és Marica főzött. Vacsora után hosszan átbeszélgettük a napi útszakaszokat, jelzések kijavítását és megerősítését tárgyalgattuk, (erre a szakaszra határozottan jó lenne egy jelzésfestő tábort szervezni!), majd a másnapi programot terveztük, térképek segítségével készültünk a további útra. Rövid volt az éjszaka, mert pénteken 7-kor indultunk tovább Oroszlányból. aug.

24. péntek Oroszlány-Csókakő-Bodajk 7 órakor bezártuk a panziót és a kulcsot a postaládába dobtuk, ebben állapodtunk meg tegnap este a gondnokkal. Reggeli imánkat még az ajtó előtt mondtuk, mikor egyszer csak felbukkant Bencsik János zarándoktársunk, nagyon megörültünk egymásnak, számomra János és Péter jelenléte (mint a sportolóknál a másik, nemzetünk-béli sporttárs), húzóerőként hatott, hála Istennek velük jobban bírtam az "iramot", amit Maricáék diktáltak. Oroszlányból kiérve egy szekérút homoksivatagjában gyalogoltunk több kilométeren keresztül. Erőt próbáló szakasz volt ez a bokáig homokba süppedő lábaink tovább vonszolása. Itt született meg a segítségemet biztosító jelszó: a „szilvásgombóc", ezt a csatakiáltást javasolták társaim, ha már nagyon nem bírom a gyaloglást, és egy kis időt kérek a szusszanásra. Szerencsére nem éltem vele, viszont volt egy kedves megállónk egy kocsmánál másnap, ahol szilvásgombóc fagyit kaptam társaimtól, ők is ettek belőle. A másik, Somlyó felé tartó zarándokútról származó mondás, pedig a „már csak 800 méter"...tehát van remény, mindjárt odaérünk valami pihenési lehetőséghez. Ez a biztatás is többször elhangzott, és már nem csak nekem szólt. A Tüskés hegy magasságában találkoztunk egy vándorral, és itt ért ma utol bennünket Péter is. Barnabás a vándor, még nagyon az Isten kereső életszakasza elején tartott, a Vértesben barangolt, ahol az éjszaka épp érte, ott aludt meg az erdőben. Szívesen mesélt volna nekünk sokat, 1-2 történetét meghallgattuk, aztán elköszöntünk tőle és folytattuk utunkat Bodajk felé. Bodajkon ősi kegyhelyünkön köszöntöttük a Szűzanyát a templomban, (nagyon szép szokása a zarándokoknak, hogy amelyik településen bejuthat a templomba, oda köszön be először, és csak aztán megy a szállásra, és reggel a templomból, vagy a templom elől indul zarándok útjára), Így tettük most is. A Véndiófa fogadóban volt a szállásunk, és onnan visszamentünk a szentmisére. Szent Bertalan apostol ünnepéről, vértanúságáról prédikált a fiatal Tamás atya, aki teljesen frissen Bodajkra helyezett plébános lett. Péter és János is ismerték még káplán korából. Tamás atyában is a jövő reménységét és Mária utunk lelkes építőjét látjuk!!! Hozzánk is idézte szavait a prédikációban: legyünk bátor, kitartó, igaz és bölcs zarándokok, mint amilyen Bertalan apostol is volt.

aug.25.szombat Bodajk-Nagyveleg- Súr-Csatka Szentkút A bodajki kálváriára felfelé visz a MÚT jelzés, így a 14 stációt is végigjárva-megimátkozva feljutottunk a domb tetejére. Jó volt a reggeli ima az enyhe kissé csípős szél és a pazar panoráma. Újabb felajánlások születtek bennünk, kiért is járjuk a mai útszakaszokat. Utunk folytatásaként ma egy nagyon hangulatos völgyön zarándokoltunk át. A Gaja patak szurdokvölgye következett, amiben szilenciumot tartva mindenki a maga módján dicsérhette az Urat. Balinka felett már énekeltünk, a zarándoklat során sok új éneket is megtanultunk, ezeket azután sűrűn ismételtük. Minden nap a rózsafüzért és az Úrangyalát is elmondtuk, Zsolt vezetésével 3 órakor pedig az irgalmasság imáját. Súr előtt találkoztunk egy tehéncsordával és egy kis bocival, akit az anyja annyira féltett, hogy egy méter távolságra megállt előttünk a zarándokút közepén, mi szépen kikerültük, a borját nem bántottuk, csak Zsolt kapta őket lencsevégre. Zarándoklásunk során általában mindig énekeltünk, így értünk be Súrra is a templom elé, és a Miatyánk elmondásába kezdtünk, mikor csatlakozott hozzánk egy kis csapat, akik aztán már Szentkútig velünk is tartottak. Csatka szent kegyhelyére a Szűzanyához közösen érkeztünk, Ott szentmisén vettünk részt. Zarándok testvérim olvasták fel a szentleckét, olvasmányt és a könyörgéseket is, majd lélekben már a másnapi nagy-nagy ünnep gondolatával foglalkoztunk, hiszen 150 éves évfordulóját ünnepeltük a csatkai kegyhelynek, a Szűzanya csodás segítő szeretetének. Erdő Péter bíboros érsek úr elmondta az ünnep szentmise végén, hogy "merjünk kérni a Szűzanyától" és elmondta az ő konkrét kérését is, a katolikus iskolákért, nevelőkért és a fiatalságért. Kicsit előre szaladtam. Most akkor megpróbálom befejezni a vasárnapi nappal. 11.00-kor volt az ünnepi nagymise, amit zarándoktársunk Osvay Viki tolmácsolt a Mária Rádióban, amit élő adásban közvetítettek

aug. 26. vasárnap a Csatkai búcsún és onnan ki-ki hazafelé, A csapatból egyedül Marica folytatta az utat, Hozzá csatlakoztak Andrásék, akik a szentmise közepére érkeztek meg Budapestről és este 9-re értek Zircre, ahol kiadós eső fogadta őket, írta Marica sms-ben Vasárnap este jöttünk haza Csatkáról a zarándoklatról: ( ezt írtam Bartók Mártának, a Szent Jobb zarándok út megálmodójának) Nagyon jó és felemelő érzés volt a gyaloglás, a táj és Isten közelsége a természetben, de szívem szakad meg, ha UTADAT NEM TUDJUK VÉGIG JÁRNI.. ....az utat folytatják és a Szűzanya segítségével bizonyosan el is jutnak szeptember 8.-ra az útavató ünnepségre Máriazellbe, úgy legyen Ámen

Takács Edit Dominika Halász Zsolt képei a zarándoklatról: https://picasaweb.google.com/106517320694467239973/2012Augusztus28?locked=true