Partnerséget építünk
Európai Regionális Fejlesztési Alap
www.skhu.eu | www.rdvegtc-spf.eu

Szent Jobb zarándoklat Kőszeg-Mariazell

cikk, 2012.09.20. 18:24, szerző: bmmaric

Füzi Gábor zarándoktársammal szeptember másodikán, vasárnap kora délután indultunk Kőszegre. Ott a Verbita közösség udvarán leparkoltunk, megkerestük a szállást. A GPS bekapcsolás után csakhamar megtalálta magát, és elindultunk az érkezők elé. Kőszeg határában találkoztunk, ahonnan együtt mentünk...

Kőszeg – Mariazell szeptember 2-8 között

 

Füzi Gábor zarándoktársammal szeptember másodikán, vasárnap kora délután indultunk Kőszegre. Ott a Verbita közösség udvarán leparkoltunk, megkerestük a szállást. A GPS bekapcsolás után csakhamar megtalálta magát, és elindultunk az érkezők elé. Kőszeg határában találkoztunk, ahonnan együtt mentünk vissza a szállásra, ahol elbúcsúztak a Kőszegig Orsolyával haladó kísérők. Kis vásárlás után nyugodtam megvacsoráztunk.

 

Reggel 7-re mentünk a misére, amit Sándor missziós atya tartott. Reggeli után hosszasan elbeszélgettünk vele, missziós múltjából származó áldást osztott ránk, majd tetemes késéssel indultunk az aznapi úton Kirchschlag felé. Kőszeg belvárosát elhagyva felkanyarodtunk a Kálvária felé, majd az erdőben csakhamar elértük a volt vasfüggönyt. A határ utáni első falu Rattersdorf, ahol betértünk a templomba. Innentől kezdve meg sem említem, hogy nem találtunk bezárt templomot, ellentétben a Szent Jobb Zarándoklat nógrádi szakaszával, ahol kizárólag becsukott templomokkal találkoztunk. Minden keresztnél (itt inkább az épített „mini kápolnák” a jellemzőek) megálltunk imádkozni, ahol az út megengedte, ott útközben is. Továbbmenve megkerültük a lockenhausi tavat, és a kisváros főterén nagyot pihentünk. A következő helység Langeck, ahová a tovább tartós szép időben már izzadva értünk. Az utunk túlnyomó része aszfalton vezet, ez itt helyi sajátosság, hogy csak az ösvények nincsenek lebetonozva. Langeck főutcáján a keresztet meglátva egy hölgy behívott bennünket és megvendégelt, Isten áldja Loisit érte! Imaszándékát Mariazellben küldtük az Úr felé. A pihenés után a patakvölgyben haladtunk tovább, Pilgersdorf és Steinbach mellett. Sokan megálltak mellettünk érdeklődve, honnan/merre tartunk, és általános volt a meglepetés hogy magyar zarándokok mennek Mariazellbe. A kirchschlagi atyát sötétedéskor megtalálva megkaptuk szállásunkat egy üres rendházban, ami tiszta és rendes volt, nyugalomban töltöttük az első éjszakát 33 km és 200 m szintkülönbség után.

 

Szeptember negyedikén, kedden reggel részt vettünk a fél nyolcas imareggelen, majd megreggeliztünk és indulás. A szép idő kitartott. A napra szánt 28 km végül 32 lett, az 1000 m szintemelkedés pedig 1100. Ez az elején már szépen indult, ki kellett mászni a patakvölgyből és Krumbachig megtettük a szint egyharmadát. Pont délben az Úr angyala után megebédeltünk, irány Aspang. Az A2-es autópálya felett elhaladva nemsokára annak főterére értünk, ahol már várt bennünket Szendrei Julcsi, aki onnan végig jött. Továbbra is csodálva a gyönyörű tájat, kápolnákat, kereszteket indultunk St. Corona ostromára, egy tetemes emelkedőnek neki. Így este hat után értünk a szállásra, amit egy vendéglői vacsorával zártunk. Tapasztalatom az, hogy Mariazell felé emelkednek a hegyek, egyre magasabbra kell felmenni majd onnan lejönni.

 

Szeptember 5.-én szerdán reggeli után hamar indultunk, megint le a völgybe, és Kirchbergben pihentünk egy nagyot, feltérképeztük a szállásokat. Ez a nap viszonylag rövidebb volt a maga 22 km.-ével, de a 760 m szintkülönbség hozta a formáját. Kirchberg után felkaptattunk a következő hegyre, aminek szintjében haladva Raachban megebédeltünk. Nyugodtan (persze felfelé haladva) poroszkáltunk a Schanzkapelle felé, ami egy nyeregben van Maria Schutz irányában. A nyeregből lefelé nyaktörő, görgetes ösvényen bukdácsoltunk az aszfaltig, a Schanzkapelle – Maria Schutz közötti majd 2 km-t 80 perc alatt megtéve. Maria Schutz azért kárpótolt élményben, ahol annyira elidőztünk, hogy sötétben érkeztünk Schottwienben levő szállásunkra.

 

Szeptember 6, csütörtök, egész nap szemerkélő eső, nyomott időjárás. Szállásadónk élelmiszerboltjában megreggeliztünk, és rutinból fölmásztunk az égbe, helyesebben Kreuzbergbe Schottwein fölött (jóval), majd le a völgybe. Szép nyugodt makadámút vezetett Payerbachig, amin már lehetett Rózsafüzért is mondani, énekelgetni is. Payerbach, Reichenau majd Hirschwang településeken mentünk át, és kora délután a Schwarza áttörésén áthaladva (meseszép út – felfelé) megérkeztünk a Weichtalhausba. Itt roppant finom ebédet ettünk, és pihenés közben arra jutottunk, hogy nem állunk meg itt, hanem továbbhaladunk Schwarzauba. Evvel megemeltük a tétet 35 km- re, de megoldottuk. Végig úton, aszfalton este 7-re voltunk Schwarzauben, ahol közölték, hogy a szállásunk még 3 km (felfelé sok, majd kicsit lefelé). Vaksötétben érkeztünk a Preintal 18-ba 700 m napi szint után. Gyönyörű volt a ház kivilágítva, más a hangulata az imának a sötétben a kereszteknél ilyen környezetben. A szállás egy magángazdaságban volt, akik foglalkozna zarándok elhelyezéssel. Kemény körülmények között élő család, puritán szállás. Ez volt a legszebb az összes között.

 

Szeptember 7 péntek: a remek reggeli után mit sem sejtve indultunk el. Ima a házi keresztnél, fényképezkedés a háziakkal, és uccu neki. A következő 6 km-en felmentünk egy hágóba, majd 1200 m-re. Ennek a résznek az utolsó 600 m-re (45 fokos emelkedő, tán még több is) méltán Siratófal: nehézsége miatt és a miatt is, hogy zarándokok oda helyezik el (az ösvény melletti fákra) elhunyt szeretteikre emlékezésüket. Már alig van hely a fákon. A hágóban metsző szél, azonnal felöltözés, csúcs csoki és gördülés le a völgybe. Sokáig csak mentünk, mentünk szó nélkül, annyira kivette az erőnket a hágó. Idővel azért már tudtunk is énekelni, és így érkeztünk meg az aszfaltra, Lahnsattelbe. Ez egy pár házas település, ahol behívtak bennünket-szomjunkat oltani. Volt mit, az összes vizünk elfogyott. Innen tovább az úton haladva rövidesen utolértek bennünket a Csíksomlyóból induló kerékpáros zarándokok, nagyon megörültünk egymásnak. Kis beszélgetés után együtt gurultunk lefelé, csak ők sokkal gyorsabban. Kora délután mát Terzben voltunk, kis ebéd után indultunk tovább.

 

Mariazell kapujában még átmásztunk egy emelkedőn, és este 7 körül beértünk a városba. A Bazilikában rész vettünk az esti misén és körmeneten, amely 11 után fejeződött be gyönyörű, meghatározó élmény volt. Aki volt mindkét végponton (Mariazell és Csíksomlyó), az tudja, hogy méltó helyek. Szombaton 8-án a 10-es misén mindenki összegyűlt aki Mariazellbe jött, itt találkoztunk Mária utas társainkkal, és végül Földesi Laci hozott bennünket vissza kisbuszával. Köszönjük mindenkinek, de legfőképpen a Jóistennek a szerencsés utat, a kellemes társaságot, az imákat és az áldásokat. Visszük a Keresztet tovább!

Füzi Gábor képei a zarándoklatról: https://picasaweb.google.com/109205122611786672229/KoszegMariazell?authkey=Gv1sRgCI20ptL7yIS4swE A beszámolót Czégé Zoltán zarándoktársunk készítette

A honlap tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.